[%TAB%]Fiatalok tízezrei érezték magukénak annak idején a legendás LGT együttes oly népszerû számának sorát: "...semmi más nem érdekel, csak a zene, a zene, a zene..."

[%TAB%]A helyzet azóta alapvetően nem sokat változott, a hangrögzítésben és -lejátszásban használatos berendezések azonban annál inkább. A walkman elterjedése után először a megszületése, majd - napjainkban - az lejátszók rohamos népszerûsödése forradalmasítja a zenehallgatáshoz szükséges technikai hátteret.

[%TAB%]A hangrögzítésnek azonban számos előnye mellett van egy hátránya is: ez pedig a nagy memóriakapacitás-igény. A -re vagy mágnesszalagra történő rögzítés esetén ez még nem jelent különösebb gondot, alapú lejátszók viszont hosszú évekig szóba sem jöhettek, még akkor sem, ha a felülírható memória gyártási költségei folyamatosan csökkenő tendenciát mutattak. Pontosabban szólva szóba sem jöhettek volna az ilyen lejátszók, ha a zenét tartalmazó adatmennyiséget nem sikerült volna jelentősen leredukálni.

[%TAB%]Az audio CD-k esetében alkalmazott 10 megabájt/perc körüli rögzítési arány sokáig szinte teljesen lehetetlenné (de legalábbis megfizethetetlenné) tette a már korábban is használt digitális zenei formátumokra épülő, viszont RAM alapú lejátszók megalkotását. Szükség volt tehát egy olyan eljárásra, amely a zenei fájlok méretét jelentősen lecsökkenti. Az egyik legsikeresebb megoldás MP3 néven vonult be a köztudatba.

[%TAB%]Az MP3 formátum megjelenésével az említett probléma nagyrészt megoldódott, mivel az ily módon rögzített zene - a felvétel minőségétől függően - az eredeti formátum memóriaigényének körülbelül 10%-ával megelégszik. Ilyen adatmennyiség már viszonylag könnyen tárolható, írható, olvasható és kezelhető.

[%TAB%]Ahhoz, hogy az MP3 valóban jelentős tényezővé válhasson a különböző audioformátumok világában, folyamatos és jelentős finomodáson kellett keresztülmennie. Mivel a tömörítési formátum kiötlői jó előre gondoltak a számítástechnika rohamos fejlődéséből adódó újabb és újabb kihívásokra, a létrehozáskor olyan alapokat fektettek le, amelyek lehetőséget nyújtottak a kódolási eljárás folyamatos továbbfejlesztésére. A gondos előrelátás gyümölcse nem maradt el: az MP3 ma már valódi, minőségi, és nem utolsó sorban igen elterjedt audioformátummá nőtte ki magát. A sikert az új vetélytársak megjelenése sem tudta különösebben befolyásolni: a Microsoft által kifejlesztett (Windows Media Audio), a Yamaha kezei között született VQF, vagy az ezektől szintén eltérő (Advenced Audio Compression) már indulásukkor olyan jelentős lemaradással bírtak az -mal szemben, amely egyelőre behozhatatlannak bizonyul. Hiába kiváló ugyanis egy új hangrögzítési formátum, ha a felhasználók tömege (szinte) kizárólag a már jól bevált tömörítési eljárást alkalmazza, akkor - az érdeklődés hiányában és az egyéb formátumokkal való inkompatibilitásból adódóan - könnyen a süllyesztőben végzi. Égy tûnik, az interneten szintén az MP3 vált egyeduralkodóvá, s ez a tény - elsőként való megjelenés mellett - szintén fontos szerepet játszhatott a formátum rohamos elterjedésében.

[%TAB%] Zene a mobilon. Az MP3-nak persze kezdetben komoly sikerei ellenére sem volt semmi köze a mobiltelefóniához. A telefonok azonban olyan iramban fejlődtek, hogy egy idő után, ha a gyártók valami újat akartak alkotni, akkor egyre több olyan szolgáltatást kellett a készülékekbe zsúfolniuk, amelyeknek a szoros értelemben vett mobiltelefóniához már semmi közük nem volt. Így került a mobilokba a zenelejátszás funkció is.

[%TAB%]A kezdeti MP3-lejátszós telefonok még meglehetősen kicsi memóriával voltak ellátva. A rendszerint 32 -os kapacitás nagyjából félórányi zene tárolását tette lehetővé, ehhez képest hihetetlen nagy előrelépés, hogy ma már akár több gigabájton rögzíthetjük a fájlokat, ami mellesleg több napnyi folyamatos zenelejátszást tesz lehetővé. Fejlődött a háttér is: az újabb készülékekben többnyire már hangszínszabályzó, programozható lejátszás, illetve egyéb extrák is találhatók.

[%TAB%]Egyes készülékeket kifejezetten zenelejátszásra tervez a gyártó: nemrég mutatta például be a Nokia az N91-es modellt, amely már ránézésre is legalább annyira tûnik audioeszköznek, mint telefonnak.

[%TAB%]És hogy mit hoz a jövő? Azt egyelőre nehéz lenne megjósolni, annyi azonban biztos, hogy a mobilok egyre nagyobb arányban lesznek képesek zenelejátszóként is mûködni, ebből adódóan a walkmanek és discmanek rövid időn belül átkerülhetnek a felhasználók zsebéből a múzeumokba...